London, Hyde Park. Tizenhét fok, szakadó eső. A hajam nem igazán tart a
viharos szélben. Őszi olimpiai játékok. A város legnagyobb szurkolói
klubja, ami - ha az ember átjut a reptereket, vagy inkább magas
biztonsági fokozatú börtönöket idéző beléptető rendszeren - leginkább
egy hatalmas szabadtéri fesztiválra hasonlít a sok szponzorált
hamburgeressel és fagylatoskocsival. Bónusz: az egyik sarokban egy
ipari robot farag olimpiai kisplasztikákat a szponzorcég
csokoládéjából, a gyerekek meg csak nézik, ahogy az édességből előtűnik
az olimpiai félelmetes, egyszemű kabalafigurája. Ahol nagy a munka,
hullik a csokoládéforgács.Tényleg olyan az egész, mint a Sziget, csak itt a nagyszínpadon
teniszadogatás megy, a kisszínpadon meg díjugratók lépnek fel
szélesvásznon, HD-minőségben. Az ég pont olyan, mint naív festők képein
az villámtól ágaskodó ló mögött: vészjósló és szürke. Időnként elered
az eső, csak hogy tényleg úgy tűnjön, hogy október vége van. Budapesten
ez már narancs riasztás lenne, sőt, a köztévé az adást megszakítva
jelentené be a tornádóveszélyt, de itt csak mindenki felemeli az
esernyőt, és közelebb húzza magához a nyolcfontos fish and chipset. Meg
az ötfontos sört, nehogy tovább vizezze a szemerkélő eső.
A cikk folytatása a sportgeza.hu oldalon.
forrás: sportgeza.hu (szabóZ)
0 Megjegyzések