Lovas nemzet lennénk, de hányan ismerik a díjugratás vagy a fogathajtás szabályait? Hányan követik nyomon hazánkban a lovassportok versenyeit? A hétvégi Lovas Világkupa egy szűk csoport és egy rétegsport nyitása volt a nagyközönség felé.
Hazánkban nemcsak a szabályokat, a lovassport nagyágyúit is kevesen ismerik, hiszen nem mondható, hogy „még a csapból is ez folyik”, nincs televíziós közvetítés, nincs benne a köztudatban a magyar elit, aminek talán az is az oka, hogy drága sport lévén nem éppen tömegsport. Persze szeretni akkor is lehet.
A magyar lovassport színe-java gyűlt össze hétvégén a Papp László Sportarénában. Szakemberek, versenyzők, hírességek vettek részt - aktívan vagy csak nézőként - budapesti ünnepén. Persze külföldi sztárokból, legendákból sem volt hiány, bár ez a szűk rétegen kívül, aki valóban ismeri, nyomon követi, sőt űzi is a lovaglás művészetét, nem valószínű, hogy sokat mond. De ami igazán fontos, hogy a 2013-as OTP Bank Lovas Világkupa laikusként, kívülállóként is élvezhető volt.
Pénteken, amikor ingyenes volt a belépés, gyermekek lepték el a lelátókat, pacsiztak Mukival és fiával, a szivárványszínű lovakkal, az esemény kabaláival, hogy aztán tátott szájjal nézzék a versenyeket, bemutatókat. Ha nem is volt tele a lelátó, szombaton és vasárnap is szép számmal látogattak ki az érdeklődők, a VIP szektor pedig a csillagászati árú jegyek ellenére is megtelt.
De mi tart egy Világkupán-viadalon három napig? – kérdeznék sokan. Íme a válasz: nem csak egyetlen versenyből áll, napi 4-5 megmérettetést is rendeztek Budapesten, nem is szólva a köztes időkben látható bemutatókról. A közönség megismerhette a magyar elitet, legyen szó legjobb fogathajtóinkról, a Dobrovitz Lovasfarm csapatáról, Dobrovitz és Ifjabb Dobrovitz Józsefről, Osztertág Márkról és Osztertág Kristófról, vagy a díjugratás élmezőnyéről, a szövetségi kapitányi szerepet is betöltő Szász Sándorról, az ifjúsági Európa-bajnok Weinhardt Virágról, akár Erdélyi Magdolna okleveles pályaépítőről, aki a világkupa akadálypályáit is kialakította.
Akit pedig mélyebben is érdekel a verseny, tanúja lehetett díjugratásban a dél-afrikai Oliver Lazarus győzelmének, valamint fogathajtásban a holland Chardon IJsbrand diadalmenetének, valamint honfitársa, az élő legendának számító Theo Timmermann és Dobrovitz József második helyért folytatott csatájának, amelyben a magyar mindössze 2,8 tized másodperccel maradt alul.
És ha még ez sem lett volna elég: az igazi show, az Equissimo, a Magyar Lovas Csillagok Gálája végképp mindenkit lenyűgözött. Nehéz eldönteni, hogy a három világszámnak számító bemutató közül a négy teljesen egyforma négyes fogat zenés bemutatója (4x4-es fogat carusel), a Nemzeti Lovas Díszegység 32 lovasának díszbemutatója, vagy a három puszta ötös felvonulása – öt lovat hajt a csikós úgy, hogy a két hátsón áll – volt a leglenyűgözőbb. Mi a puszta ötösökre szavaznánk.
A magyar lovassport színe-java gyűlt össze hétvégén a Papp László Sportarénában. Szakemberek, versenyzők, hírességek vettek részt - aktívan vagy csak nézőként - budapesti ünnepén. Persze külföldi sztárokból, legendákból sem volt hiány, bár ez a szűk rétegen kívül, aki valóban ismeri, nyomon követi, sőt űzi is a lovaglás művészetét, nem valószínű, hogy sokat mond. De ami igazán fontos, hogy a 2013-as OTP Bank Lovas Világkupa laikusként, kívülállóként is élvezhető volt.
Pénteken, amikor ingyenes volt a belépés, gyermekek lepték el a lelátókat, pacsiztak Mukival és fiával, a szivárványszínű lovakkal, az esemény kabaláival, hogy aztán tátott szájjal nézzék a versenyeket, bemutatókat. Ha nem is volt tele a lelátó, szombaton és vasárnap is szép számmal látogattak ki az érdeklődők, a VIP szektor pedig a csillagászati árú jegyek ellenére is megtelt.
De mi tart egy Világkupán-viadalon három napig? – kérdeznék sokan. Íme a válasz: nem csak egyetlen versenyből áll, napi 4-5 megmérettetést is rendeztek Budapesten, nem is szólva a köztes időkben látható bemutatókról. A közönség megismerhette a magyar elitet, legyen szó legjobb fogathajtóinkról, a Dobrovitz Lovasfarm csapatáról, Dobrovitz és Ifjabb Dobrovitz Józsefről, Osztertág Márkról és Osztertág Kristófról, vagy a díjugratás élmezőnyéről, a szövetségi kapitányi szerepet is betöltő Szász Sándorról, az ifjúsági Európa-bajnok Weinhardt Virágról, akár Erdélyi Magdolna okleveles pályaépítőről, aki a világkupa akadálypályáit is kialakította.
Akit pedig mélyebben is érdekel a verseny, tanúja lehetett díjugratásban a dél-afrikai Oliver Lazarus győzelmének, valamint fogathajtásban a holland Chardon IJsbrand diadalmenetének, valamint honfitársa, az élő legendának számító Theo Timmermann és Dobrovitz József második helyért folytatott csatájának, amelyben a magyar mindössze 2,8 tized másodperccel maradt alul.
És ha még ez sem lett volna elég: az igazi show, az Equissimo, a Magyar Lovas Csillagok Gálája végképp mindenkit lenyűgözött. Nehéz eldönteni, hogy a három világszámnak számító bemutató közül a négy teljesen egyforma négyes fogat zenés bemutatója (4x4-es fogat carusel), a Nemzeti Lovas Díszegység 32 lovasának díszbemutatója, vagy a három puszta ötös felvonulása – öt lovat hajt a csikós úgy, hogy a két hátsón áll – volt a leglenyűgözőbb. Mi a puszta ötösökre szavaznánk.
