A Grand Slam még mindig az öregeké

Alexander Zverev nem nagyon cifrázta a választ arra kérdésre, hogy vajon mi döntött Fernando Verdasco ellen.
“Szarul játszottam, ez döntött. Ilyen egyszerű.”

Sokakat meglepett a német kiesése, bár, amikor a sorsolás elkészült, akkor már sejteni lehetett, hogy ez a meccs korántsem lesz egy rózsakert a számára. Ő volt az egyik, ha nem a legnagyobb sötét ló a mezőnyben, ugyanakkor ő hordozta – nem csak az első körös párosításból kiindulva – a legnagyobb csalódás lehetőségét is.

Ne feledjük, Zverev fiatal pályafutásának legeredményesebb hónapját produkálta az elmúlt hetekben. Megnyerte élete első salakos tornáját Münchenben, ezt megfejelte karrierje első ezres trófeájával Rómában. Mindezt ráadásul úgy, hogy a fináléban két szettben verte a lassan-lassan formába lendülő Novak Djokovicot. A menetelés eredménye pedig az lett, hogy életében először Top 10-es lett.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a vele kapcsolatos hájp még tovább erősödött.

Ilyen előzmények után vágott neki a Roland Garrosnak. Óriási várakozások lebegtek tehát a feje fölött.

Most indult másodszor Párizsban, és még sosem jutott túl Grand Slam-torna harmadik fordulóján. Miközben egyre veszélyesebb teniszező vált belőle, a major-tornákon stagnált, a várva-várt áttörés mindig elmaradt. Az, hogy egymás után sorra hozza a három nyert szettre menő meccseket, eddig még mindig túl nagy lépésnek bizonyult a számára.

A Verdasco ellen történtek nehezen magyarázhatók a fáradtsággal. Ez volt az első meccse a római döntő óta, ráadásul két napon keresztül játszották. Szarul játszott – ahogy ő is mondta, azaz klasszisokkal gyengébben, mint az elmúlt hetekben. Az utolsó szervagémje nagyon jól megmutatta, mennyire kusza és hullámzó is volt a játéka az egész meccsen. 15-15-nél ejtett egyet a pálya közepére, amiből Verdasco könnyedén húzott egy nyerőt. 15-30-nál egy kockázatos szerva-röptével próbálkozott, amit aztán el is hibázott. 15-40-nél pedig egy rutintenyerest a hálóba vágott.

Épp a tenyerese volt az, ami leginkább cserbenhagyta ezen a meccsen.

Persze a dolog nem csak Zvereven múlt. A mérkőzés kimenetelét a német tapasztalatlanságán kívül Verda rutinja is nagyban meghatározta. Lehet, hogy a spanyol nem a legnagyobb taktikusok egyike, ám 33 évesen már nagyon is tisztában van azzal, mi az, amiben jó. Ez pedig a tenyeres. Amíg Zverev nagyjából randomszerűen váltogatta a sarkokat, addig ő mindvégig ragaszkodott egy rendkívül hatékony mintához: kimozgatta a németet egy tenyeressel, majd egy másikkal lezárta a pontot.

További különbség, hogy míg a spanyol próbált az alapvonal környékéről játszani, addig a német jóval a mögé szorult. Ez megszokott tőle, csakhogy a Chatrier-n becsapós a dolog, mert nagyon nagy a játéktér az alapvonalak mögött is, így túl nagy területet kellett bejárnia és lefognia.

Míg Zverev Rómában, a Djokovic elleni döntőben remekül játszott a távolsággal, addig Verda ellen szinte mindvégig hátul maradt és különösebb koncepció nélkül teniszezett. Hiába van mindét oldalról pokolian erős ütése, olyan távolságban volt, hogy nem tudta komolyan bántani a spanyolt. Még Verda támadható második szerváinál is megelégedett azzal, hogy bőven az alapvonal mögül kényelmesen fogadta azokat.

“Ez a 14. évem a Tour-on” – mondta Verdasco mosolyogva a meccs után. “Úgyhogy óriási öröm számomra, hogy még mindig itt lehetek. Nagyon keményen készültem, és ebből szerencsére sikerült is kitennem ma valamit a pályára.”

Zverev arról beszélt a mérkőzés után, hogy hosszú még a szezon, és az év nem ér véget Párizsban. Nyilván igaza van, és az is tény, hogy toronymagasan vezeti a NextGen ranglistát. Ugyanakkor ez a meccs jól mutatta, hogy a Grand Slam-tornák még mindig elsősorban az idősebb játékosok felségterülete. Bár Zverev és Dominic Thiem komoly eredményeket produkáltak ezen a tavaszon, mégis, ha a Garros igazi sötét lovát kellene megtippelni, még mindig inkább a 32 éves Stan Wawrinka tűnik jó választásnak.

Zverevnek megvan minden ütése. És alig van gyenge pontja. De, amivel meccseket lehet nyerni, azok azok a védhetetlen ütések, amiket bármikor elő tudsz szedni, és amikkel keserves kínokat okozol az ellenfeleknek. Amit Zverev mindenképp megtanulhat Verdascótól, az az, hogy a legjobb ütések is csak akkor érnek igazán sokat, ha azokat alapvető, ismétlődő, hatékony mintává tudod fejleszteni.

A Zverev által oly cizellálatlanul megfogalmazott különbség másik oldalán bizony ott állt Verdasco is.
És vele együtt a rutin, az egyszerűség, valamint a jól megtanult és alkalmazott mintakövetés.

Forrás: Hosszabbítás.hu
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Kedvelj minket

Powered by Jasper Roberts - Blog