„A 70 kilométernyi időfutam ellenére úgy jöttem el a Giróra, hogy szeretném megnyerni. Tényleg ez volt a célom.”
Végül nem lett meg a rózsaszín trikó, Nairo Quintana a második helyen zárt. Méghozzá egészen minimális, 31 másodperces hátránnyal. A nagy dupla lehetősége ezzel elúszott.
“Szerintem egy ilyen erős mezőnyben, igenis nagy eredmény a dobogó. Nem vagyunk gépek. Nem alakulhat minden úgy, ahogy előre elterveztük. És nem minden alkalommal jön ki az úton az elvégzett munka. Szóval azt tudom mondani, hogy elégedett vagyok.”
Csak ne lettek volna az időfutamok…
„Voltak, akik azt hitték, hogy az utolsó napon még a dobogót is elveszítem. Szóval nem volt ez egy olyan rossz egyenkénti tőlem.”
A végeredmény fényében adja magát a kérdés: számított valaki egy ennyire erős Dumoulinre?
„Én nem. Nekem a rajtnál nem ő volt a fő ellenfél. Szuper időfutamokat ment, és kiválóan tartotta magát a hegyeken. Megérdemelten győzött. Nekem meg tapasztalat tekintetében jött jól ez a három hét.”
Három hét, melyet Nairo Quintana nem teljesen egészségesen hozott le. És ez csak Milánóban, az eredményhírdetés után derült ki.
„Volt amikor lázasan tekertem, a legrosszabb talán a Piancavallós szakasz reggele volt. Pont itt lehetett volna komoly különbségeket kiosztani…Szóval a betegség miatt nem minden úgy alakult, ahogy terveztük. Én ezért is mondom azt, hogy szép eredmény a második hely. Ha nem vagy egészséges és 100%-os, sokszor még az élmezőnnyel sem egyszerű megjönni.”
Nairo pedig mindig megjött, nyerte a Blockhaust, és a lehetőségeihez képest az utolsó héten is ment, amikor csak tudott. A dupla lehetősége elúszott, de ő is azt mondja, nem hozott rossz döntést.
“Továbbra is azt mondom, ezt meg kellett próbálni. A második hely fényében sem bánok semmit. Fél perccel kaptam ki egy olyan versenyen, ahol 70 kilométernyi egyenkénti volt. Jöhet a Tour, de addig még javulni kell. És azt is tudom, hogy miben kell előrelépnem.”
Hosszabbítás.hu
0 Megjegyzések