Két olimpiai negyedik helyet, világbajnoki és Európa-bajnoki bronzot, majd tavaly Eb-aranyat nyert a női vízilabda-válogatottal.
A csapat egyik legszókimondóbb tagja, de saját bevallása szerint mostanra kicsit finomított a modorán. Tudatosság és határozottság jellemzi, a vb-ellenfelekkel még nem foglalkozik, mindig csak a következő feladatra koncentrál. Tóth Ildikót szinte szétveti az energia és az erő. Ha pozitivitásának csak a fele átragad a csapatra, az garancia lehet a jó eredményre.
Almát rágcsálva, félig még vizes hajjal ül le a medence szélére a májusi napsütésben a somorjai sportközpontban. Az edzőtábor második napján beszélgetünk Tóth Ildikóval, akinek arcáról őszinte elégedettséget tükröz vissza a víz.
Edzés után, ebéd előtt ülünk itt a medence partján, hogy érzi magát?
Nagyon jól! Sajnálom, hogy nemsokára haza kell mennünk, csodálatos ez a hely. Van egy lovarda is, és bár a sérülésveszély miatt nem lovagolhatunk, biztos, hogy ki fogok menni megsimogatni a lovakat, imádom őket.
Milyen állatokat szeret még?
Mindet! Nemrég közelebb kerültem a buddhista tanokhoz, azóta hiszem és vallom, hogy minden élőlény, minden élet értékes. Mikor Görögországban játszottunk, volt a szobánkban egy szúnyog, Fülöp, aki velünk élt, nem csaptuk le.
A táplálkozásában is ezeket az elveket követi?
Nem, még nem tudtam átállni a vegetáriánus dologra, de például a vörös húsokat már kerülöm. A csirkét és a pulykát még megeszem, és sajnos, a tengeri fogásokat is. De nemrég láttam egy farmon egy bocit, eszembe jutott róla a marhahús, azt már nem hiszem, hogy meg tudnám enni.
Hogyan hangolódik a vb-re?
Az edzésprogram mellett vizsgaidőszak is van, elhoztam én is a tanulnivalómat. A Corvinus Egyetemre járok, emberi erőforrás és menedzsment szakra. Remélhetőleg jövőre fogok végezni, mert az idei második féléves záróvizsgát és a szakdolgozat írását el kell halasztanom, a vb alatt nem lenne rá időm.
Miért ezt a szakot választotta?
Eredetileg pszichológiát szerettem volna, de az nappali tagozaton erős lenne, nem férne bele az időmbe. Van már egy közgazdász diplomám, még az Általános Vállalkozási Főiskoláról, ami mostanra egybeolvadt az IBS-szel. Szóva tudtam, hogy azzal már nem, hanem inkább emberekkel szeretnék foglalkozni, ezért választottam a hr-t. Jövőre elkezdek egy coachingképzést is.
Az a tervem, hogy 14–18 év közötti sportoló gyerekekkel dolgozom majd.
Hatalmas teher alatt kell teljesíteniük, dolgozniuk, ebben szeretnék segíteni nekik.
Küldetéstudat hajtja?
Igen! Az edzőség nagyon távol áll tőlem, de a coaching, a mentáltréning nagyon közel. Jelenleg az UVSE serdülőcsapatával dolgozom, heti egy-kétszer ott vagyok velük, meccsekre kísérem őket, segítek nekik. Legutóbb a BVSC elleni meccsükön is a helyszínen voltam, nagyon büszke vagyok rájuk, mert nyertek. Sikerült teljesíteniük, amit kértem, hogy ne foglalkozzanak a bírókkal, ennek meg is lett az eredménye. Nagyon nagy örömömet lelem ebben, látok benne perspektívát.
Tettünk egy kis kitérőt onnan, hogy hogyan hangolódik a világbajnokságra.
Leginkább az adott pillanatnak élek, nem gondolok bele abba, hogy mi lesz holnap. Örülök, hogy most itt vagyunk, és csodálatos környezetben beszélgetünk, ezerötszáz százalékon ezt élem meg. A következő dologra akkor koncentrálok, amikor már ott vagyok.
Igen, persze, álmodom róla, hogy mi lesz, van egy cél, de hiszem, hogy ha nem figyelek az aznapra, akkor nem biztos, hogy elérek odáig.
Ezt a tudatosságot szeretném végigvinni, egy ideje ezt gyakorlom az életben. Szóval úgy készülök, hogy most nemsokára ebédelni fogok.
Úgy tűnik, hogy a csapatból ön az, aki a legnyíltabban beszél arról, hogy milyen nehéz sok nőnek együtt dolgoznia. A tapasztalatainak van köze ahhoz, hogy kacérkodott a pszichológiával?
Igen, nagyon is. Dolgozott velünk egy coach, Sárvári György, az ő hatására kezdett el érdekelni ez a terület.
Ezen a szinten, ahol most vagyunk, a munka és a mentális arányok megborulnak picit: 30-70 százalékra tenném, ilyenkor már ennyire sokat számít, hogy egy csapat milyen szinten van.
Nagyon fontos volt, amit Sárvári Györgytől megtanultam, a támogató és elfogadó szeretet, és az arra való nyitottság.
El kell ismerni, hogy a csapat egyénekből áll, mindenkinek magával kell foglalkoznia, magát meghaladni, és nem vetélytársként tekinteni a másikra.
Ugyanakkor figyelni kell rá, észrevenni, ha valakinek ölelésre vagy beszélgetésre van szüksége, és ezt meg is kell adni neki.
Ha ez a teremtő légkör létre tud jönni, és a stábtagokkal együtt be tud zárni, akkor egy olyan stabil és biztonságos közeg alakul ki, ami sikerre vezethet.
Ezt mindenki magának tudja megteremteni, miközben meg kell érteni, hogy részekként alkotunk egészet.
Mert milyen egy erős lánc? Amilyen a leggyengébb láncszeme, ezért nekünk nincsenek gyenge láncszemeink.
Mindenkit hozunk fel, olyan bezárt kört szeretnénk megteremteni, ahová nem férhet be senki negativitása, rosszakarata. Ennek az egyensúlynak a fontos téthelyzetekben is el kell kísérnie minket.
Sokat lelkizik a csapattársaival?
Ha valaki kéri, ha megkeres valamilyen problémával, akkor nyitott vagyok. Magamtól nem megyek oda senkihez csak azért, hogy elmondjam, mit gondolok. Bujka Barbival viszont sokat beszélgettünk, egyetértünk abban, hogy a csapategység nagyon törékeny dolog. Nagyon várom, hogy Csernus doki becsatlakozzon, és építse tovább a mentális dolgot, amit elkezdtünk. Fontos a fejlődés, ha nem érezzük ezt, akkor megrekedtünk.
Mennyire fogja hajtani a csapatot a vb-arany hiánya?
Fontos, hogy mindenkinek legyen ott a fejében, mint cél. Én is azt írom le a célfüzetembe, hogy azok a dolgok motiválnak, amik hiányoznak. Mondjuk a vb-ezüst sincs, de azt nem is szeretnék most. (nevet) Persze, jó lenne nyerni, de napról napra kell felépíteni valamit, tenni is kell ezért az aranyért. Kudarc és vereség között van különbség, én csak azt szeretném, hogy hiányérzet nélkül jöjjek ki a medencéből, lehetőleg úgy, hogy mindent megtettem, és persze nyertünk.
Mi az a célfüzet?
Egy olyan füzet, amibe az álmaim és vágyaim, érzések, gondolatok kerülnek. Tavaly októberben írtam le először, hogy Eb-győztes vagyok. A leírt szónak is nagy ereje van, a kimondottnak még nagyobb, mégis a tettek a legbeszédesebbek. Ez a füzet tehát az én utam története, amiben vannak már megtörtént dolgok és olyanok, amik még várnak arra, hogy megtörténjenek. Én vagyok az író és a megvalósító egy személyben. Izgalmas.
Mitől vált ennyire tudatossá?
Sárvári György hatására. Sokat foglalkozom magammal. Ahogy az én személyiségem minimum 180 fokos fordulatot vett az elmúlt időszakban, az akkora tapasztalás volt, hogy akkor eldöntöttem: én is ezt szeretném ilyen hitelesen visszaadni.
Amikor elkezdett velünk foglalkozni, nyers és őszinte voltam, mondhatjuk, hogy gonosz. Azóta rájöttem, hogy oké, hogy igazam van, de fontos, hogy azt hogyan kommunikálom.
Felismertem, hogy amilyen belül vagyok, olyan vagyok kívül is. Problémáim voltak magammal, ezt vetítettem ki másokra, ezen sokat dolgoztam, a mai napig is tanulom, de úgy érzem, jó úton járok.
Mit gondol a vb-ellenfelekről?
Nem foglalkoztam még velük, majd akkor, ha eljön az ideje, valóban tartom ezt a napról napra elvet. Az aktuális feladatok érdekelnek, előbb most a kínai világliga, utána jöhetnek a vb-ellenfelek. Azt tudom, hogy
élet-halál meccs lesz a hollandokkal, imádom ezeket, az ilyen kihívások éltetnek, egy jó kiélezett találkozó mindig nagyon fontos.
Milyen hatással lesz a játékukra a hazai környezet?
Iszonyatos felszabadultságot érzek, imádom, hogy látom majd anyukámékat, a rengeteg szurkolót. A 2014-es hazai Eb annyira gyönyörű emlék az életemben! Soha nem felejtem el, hogy zuhogott az eső, és ötezer ember tombolt, verte a dobot, remegett a lelátó.
Ennél többet nem kívánhatok, hálásak vagyunk minden értünk dobbanó szívért.
Sosem gondoltam volna, hogy azzal, amit csinálok, ki lehet vívni mások szeretetét, ez fantasztikus érzés.
Forrás: origo.hu
0 Megjegyzések