A Budapesten ma este a nyitóünnepséggel hivatalosan is elkezdődő FINA világbajnokság jóval több, mint egy sportesemény. Turisták, szurkolók tízezrei érkeznek a magyar fővárosba csak azért, mert ezt a világbajnokságot (és ez után a Masters vb-t is) nálunk rendezik.
A vb pontos gazdasági hasznát ma még nem tudhatjuk, de az minden bizonnyal tízmilliárdokban mérhető. Egy kis ország gyönyörű fővárosáról beszél 17 napon át a világ – a fantasztikus helyszínekről sugárzott tévés közvetítések, az itt készült fényképek a glóbusz szinte minden országába eljutnak. Ha csak ezért rendezte volna meg Magyarország ezt a világbajnokságot, már akkor is megérte volna. Az előttünk álló napok sportélményéről nem is szólva.
Akárhogy is számolunk, a FINA-világbajnokság (amelyet egyszerűen csak vizes vb-nek is szoktunk nevezni) a világ összes sporteseménye közül benne van az öt legfontosabban. A két olimpia (a nyári és a téli), a labdarúgó-világbajnokság és a foci-Eb társaságában. Bár egyesek ebben sem értenek egyet, mert a téli olimpia a világ nagy részének nem annyira jelentős, mint a nyári, vagy éppen az úszó-vb.
De ez mindegy is. 2017 nyarán tehát nem kis büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a magyar főváros a világ öt legfontosabb sporteseményének egyikét rendezheti meg.
Ezt pedig azoknak is el kell ismerniük, akik az elmúlt időszakban visszafogott lelkesedéssel vagy erős kritikával követték az előkészületeket.
Ezeknek az embereknek a 90 százaléka soha nem járt még olyan nagy világeseményen, mint amilyen a budapesti vizes vb lesz. Ezt természetesen nem szemrehányásképpen említem – nem is lenne jogom hozzá. Csupán azért citáltam ide mindezt, mert a szerencse és a sors megadta nekem azt a lehetőséget, hogy 1989-től mostanáig száznál több nemzetközi sporteseményről tudósíthattam. Ebben volt öt nyári olimpia, három labdarúgó-világbajnokság, négy foci-Eb, és még sorolhatnám. Amikor ezeken a versenyeken jártam, azt láttam, hogy az egész világ arról a városról (és országról) beszélt, ahol nyári olimpiát vagy éppen foci-vb-t rendeztek.
Ne legyen kétségünk afelől, hogy szombattól kezdve 16 napon keresztül Budapest kerül a világ érdeklődésének gyújtópontjába.
Pontosan ezért jó, hogy a magyar szervezők teljesen egyedi, különleges helyszíneket álmodtak meg a vizes vb sportágainak. Mert az kétségtelen, hogy sokkal egyszerűbb (és vélhetően olcsóbb) megoldás lett volna, ha mondjuk az Üllői úti Groupama Arénába betesznek egy mobil medencét, azt hadd szóljon, illetve ússzon Hosszú Katinka.
A szinkronúszók a Városliget helyett akármelyik fedett uszodába is mehettek volna, a hosszútávúszóknak a Balaton helyett akár a Lupa-szigeten is lehetett volna versenyt rendezni. Szakmailag egyetlen szó nem érhette volna a ház elejét, a versenyek ott is lemennek, a küzdelmek befejeződnek, lesznek győztesek és vesztesek, majd szépen hazamegy mindenki.
Ezek helyett a világ vezető tévénézői látni fogják a csodálatos Városligetet, a szépséges Balatont, vagy éppen a vb legújabb számának, az óriás-toronyugrás helyszínének otthont adó Duna-partot, a Parlament épületét és a várost kettészelő Dunát.
Nem kell magasan kvalifikált turisztikai szakembernek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk: így lehet országimázst csinálni. Így lehet a világgal megismertetni Budapestet és Magyarországot. Mert Budapest nem London – azt a várost nem kell senkinek bemutatni. Jut eszembe, ennek ellenére a 2012-es nyári olimpián a hosszútávúszást a legendás Hyde Parkban rendezték meg – ott lett bajnok Risztov Éva.
Az ott kialakított területen összesen két napig tartottak a versenyek, mégsem jutott senkinek eszébe azon fanyalogni, miért kellett a Hyde Parkot az olimpia kedvéért átalakítani. Mégis megcsinálták, mert fontos volt nekik.
Egy olyan metropoliszban, amelyet az egész világ ismer.
Budapest nem ilyen város. Amikor a magyar döntéshozók azt mondták, hogy a korábban 2021-re elnyert vizes vb helyett, a mexikói Guadalajara lemondása után elvállalják a 2017-es vb megrendezését, még azt hitték, hogy ez az esemény jó belépő lesz a 2024-es nyári olimpia esetleges elnyeréséhez. Nem rajtuk múlt, hogy amikor megkezdődik a budapesti világbajnokság, akkor Magyarország már csak távoli szemlélője annak a folyamatnak, amelynek a végén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szépen leosztja a 2024-es és 2028-as nyári játékokat Párizsnak és Los Angelesnek.
De attól még, mert Budapesten 2032-ig egészen biztosan nem lesz olimpia, ezt a világbajnokságot nem kellene az ebek harmincadjára juttatni.
Még akkor sem, ha egyes vélemények szerint ez lenne a helyes megoldás. És akkor még egy szót nem szóltunk a világbajnokságot követő Masters vb-ről, amelyen több mint tízezer sportoló indul. Ezek az emberek saját költségükön utaznak el Budapestre, fizetik a szállodájukat, esznek-isznak. Bármennyire is furcsa, de ez a Masters vb legalább annyira jelentős és fontos esemény lesz, mint a pénteken kezdődő FINA világbajnokság.
A péntek esti megnyitó egészen biztosan gyönyörű lesz. Bizonyság erre az a rengeteg kép, amelyet az eddigi főpróbákon a fényképészek készíthettek. A háromszoros olimpiai bajnok, Hosszú Katinka igyekszik élete formájában úszni, miközben a lelátón ülő több mint tízezer néző jó része neki szurkol. A magyar női és férfi vízilabda-válogatott Budapest csodálatos ékkövének közepén, a Margitszigeten próbálja meg a lehető legjobb eredményt elérni. Azok a sportolók, akik a következő 16 napban rajtkőre állnak, medencébe ugranak, egy éve azon dolgoznak, hogy a magyar embereknek, a sportszeretőknek örömöt szerezzenek.
Ennek az országnak az első és második olimpiai bajnoki aranyát egy úszó, Hajós Alfréd nyerte 1896-ban.
Magyarország mind a mai napig a földkerekség legeredményesebb nemzete, ha az olimpiai vízilabdatornákat vesszük figyelembe. Kemény Dénes egymás után három olimpián vezette a dobogó tetejére a magyar férfi vízilabda-válogatottat. A női csapat két alkalommal nyert világbajnokságot. Risztov Éva révén olimpiai bajnokságot nyertünk hosszútávúszásban.
Egy kis ország hosszú dicsőséglistáját írták a magyar sportolók – nekik is szól a mostani rendezés. Meg azoknak a gyerekeknek, akik most, 2017-ben – miközben januártól decemberig hajnalban és este is edzenek – szeretnének Hosszú Katinka vagy éppen Nagy Viktor nyomába lépni. És azoknak is, akik épp az előttünk álló 16 nap alatt jutnak el odáig, hogy ők is megpróbálnak rálépni az élsport rögökkel teletűzdelt útjára.
Magyarország és Budapest nekik is rendezi ezt a vizes világbajnokságot.
Amikor ma este 21 órakor a nyitóünnepséggel hivatalosan is megkezdődik a budapesti vizes világbajnokság, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk abba bele, hogy a magyar úszás olyan világnagyságai nem versenyezhettek a magyar fővárosban egy világbajnokságon, mint Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Rózsa Norbert vagy éppen Hargitay András.
Ha másért nem, már azért érdemes volt belevágni a grandiózus sportesemény megrendezésébe, hogy a magyar úszóválogatott tagjai (és a pólósok, a hosszútávúszók, a műugrók és a szinkronúszók) Budapesten élhessék át azt, ami a következő több mint két hétben vár rájuk.
1989-ben – mindössze 17 évesen – úgy döntöttem, hogy az életem nagy részét a sportújságírásra teszem fel.
Mindig az járt az eszemben, hogy egyszer jó lenne egy nagy világversenyt Budapesten átélni.
Mert volt már nálunk vívó-világbajnokság, atlétikai Eb, női kézilabda-Eb és -vb, női kosárlabda-Európa-bajnokság, számos öttusa-világbajnokság, de ezek mégsem ugyanazok. Úgyhogy most, amikor elkezdődik hazánk eddigi legnagyobb szabású sporteseménye, nem tudok mást írni, mint a világ leghatalmasabb, de egyben legtalálóbb sportközhelyét: Hajrá, magyarok!
Forrás: origo.hu
0 Megjegyzések