A címvédőként induló Vajda Attila lemaradt a dobogóról, s hatodik lett a
kenu egyesek szerdai 1000 méteres döntőjében a londoni olimpián.
A Londontól 40 km-re nyugatra fekvő Eton Dorney központban kora reggel szürke volt az égbolt, szitált az eső, de a rajtra kiderült, és a nézők - köztük jó pár, zászlóval felszerelkezett magyar - már napsütésben szurkolhattak a lelátókon. A létesítmény befogadóképességét a játékokra 30 ezer fősre növelték, s az első finálés napon telt ház, fantasztikus hangulat várta a versenyzőket.
A Pekingben és tavaly, a szegedi világbajnokságon is győztes, 29 éves Vajda Attila egyértelműen arra készült, hogy megismételje négy évvel ezelőtti sikerét. A nyolcas döntőben a német Sebastian Brendel, az üzbég Vagyim Menkov, a 2004-ben aranyérmes spanyol David Cal, az orosz Ilja Stokalov, a francia Mathieu Goubel, a kanadai Mark Oldershaw és a fehérorosz Alekszandr Zsukovszkij volt az ellenfele. Storcz Botond szövetségi kapitány előzetesen azt mondta, hogy a szegedi kenusnak minden esélye megvan a címvédésre, de biztos benne, hogy nem fogják könnyen adni az újabb diadalt.
A magyar nem kezdett túl jól, beragadt a rajtnál, majd féltávnál csak a nyolcadik helyen haladt, miközben az élen Menkov, Brendel és Goubel nagyon elment a többiektől. Négyszáz méterrel a cél előtt Vajda megpróbálta megnyitni a hosszú hajrát, de a hajója csak nem akart megindulni, a vezető hármas, s ezzel együtt a dobogó pedig egyre távolodott. Brendel magabiztosan vezetett, s ekkor már látszott, hogy Vajdának csodára lenne szüksége az éremszerzéshez. Ez nem következett be, s miközben a friss Európa-bajnok Brendel már a célban ünnepelt, a magyar a hatodik helyen ért célba.
"Természetesen jobb eredményre számítottam, de úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, mindent megtettem - nyilatkozott Vajda. - Azért jöttem ide, hogy kihajtsam magam, mindent megpróbáltam, indítottam, de gyorsabbak voltak a többiek. Ilyen a sport, egyszer fenn, egyszer lenn. Most van újra négy évem. Változnak az idők, ez a mezőny nyolc éve, de négy éve sem volt ilyen, nagyon összesűrűsödött. Aki bekerült a döntőbe, azok közül bárki nyerhetett."
Mindehhez még hozzátette, csak két nappal a kajak-kenu versenyek előtt érkezett az olimpiára:
"Ez kicsit kevés volt, jobb lett volna hamarabb jönni, más az időjárás, más a víz, mint Szegeden."
A Londontól 40 km-re nyugatra fekvő Eton Dorney központban kora reggel szürke volt az égbolt, szitált az eső, de a rajtra kiderült, és a nézők - köztük jó pár, zászlóval felszerelkezett magyar - már napsütésben szurkolhattak a lelátókon. A létesítmény befogadóképességét a játékokra 30 ezer fősre növelték, s az első finálés napon telt ház, fantasztikus hangulat várta a versenyzőket.
A Pekingben és tavaly, a szegedi világbajnokságon is győztes, 29 éves Vajda Attila egyértelműen arra készült, hogy megismételje négy évvel ezelőtti sikerét. A nyolcas döntőben a német Sebastian Brendel, az üzbég Vagyim Menkov, a 2004-ben aranyérmes spanyol David Cal, az orosz Ilja Stokalov, a francia Mathieu Goubel, a kanadai Mark Oldershaw és a fehérorosz Alekszandr Zsukovszkij volt az ellenfele. Storcz Botond szövetségi kapitány előzetesen azt mondta, hogy a szegedi kenusnak minden esélye megvan a címvédésre, de biztos benne, hogy nem fogják könnyen adni az újabb diadalt.
A magyar nem kezdett túl jól, beragadt a rajtnál, majd féltávnál csak a nyolcadik helyen haladt, miközben az élen Menkov, Brendel és Goubel nagyon elment a többiektől. Négyszáz méterrel a cél előtt Vajda megpróbálta megnyitni a hosszú hajrát, de a hajója csak nem akart megindulni, a vezető hármas, s ezzel együtt a dobogó pedig egyre távolodott. Brendel magabiztosan vezetett, s ekkor már látszott, hogy Vajdának csodára lenne szüksége az éremszerzéshez. Ez nem következett be, s miközben a friss Európa-bajnok Brendel már a célban ünnepelt, a magyar a hatodik helyen ért célba.
"Természetesen jobb eredményre számítottam, de úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, mindent megtettem - nyilatkozott Vajda. - Azért jöttem ide, hogy kihajtsam magam, mindent megpróbáltam, indítottam, de gyorsabbak voltak a többiek. Ilyen a sport, egyszer fenn, egyszer lenn. Most van újra négy évem. Változnak az idők, ez a mezőny nyolc éve, de négy éve sem volt ilyen, nagyon összesűrűsödött. Aki bekerült a döntőbe, azok közül bárki nyerhetett."
Mindehhez még hozzátette, csak két nappal a kajak-kenu versenyek előtt érkezett az olimpiára:
"Ez kicsit kevés volt, jobb lett volna hamarabb jönni, más az időjárás, más a víz, mint Szegeden."
z Európa-bajnok Dombi Rudolf, Kökény Roland duó kiválóan rajtolt K-2
1000m-en, féltávig a svédek mögött haladt, aztán amikor a német és a
portugál egység hosszú hajrát nyitott, s nagyon megközelítette az élen
haladó két párost, Dombiék is megindították a hajót. A finis rendkívül
izgalmasan alakult, ugyanis a magyarok megelőzték a svédeket, csakhogy a
portugálok is, akik egyre közelebb értek hozzájuk, de a célig is maradt
pár centi előnye a magyar kettősnek.
A Dombi Rudolf, Kökény Roland kajakos páros Magyarország ötödik aranyérmét és tizedik dobogós helyét szerezte a londoni játékokon.
A magyar duó a befutó után még nem volt biztos elsőségében.
"Én bíztam benne, hogy nyertünk, mert láttam, hogy mögöttem a Roli hamarabb jött be, mint a portugál hajóban a második srác. De nehéz volt látni, mert nagyon gyorsan mentünk és nagyon szoros volt" - nyilatkozott a hajóból kiszállva Dombi Rudolf. - "Nagyon kemény futam volt, az edzésekkel és a közös munkával nyertük meg ezt a versenyt. Itt annyi volt a dolgunk, hogy ki tudjuk hozni magunkból, ami bennünk van, ez volt a nagy feladat, és megugrottuk ezt a lécet."
Dombi hozzátette: csak érzékelte a többi hajót, mert azt beszélték meg, hogy nem nézelődnek verseny közben.
"Tudtuk, hogy jönni fognak, tudtuk, hogy nagyon erősek, de bíztam benne, hogy mi is erősek vagyunk, sőt, tudtam, hogy Roli révén erősek vagyunk."
Kökény Roland, akárcsak társa, érezte, hogy győztek, biztos azonban nem volt benne:
"Éreztem, de nagyon necces volt, biztosat nem tudtam volna mondani abban a pillanatban. Nagyon úgy mentünk, ahogy elterveztük, tartottuk magunkat az előre lefektetett dolgokhoz. Megcsináltuk, amit begyakoroltunk, meg amit tudunk is."
Szilárdi Katalin, a páros edzője tanítványaival ellentétben a befutónál biztos volt a győzelemben:
"Én nem éreztem szorosnak a befutót egyáltalán, láttam, hogy még van bennük. De az is látszott, hogy nagyon kemény a víz, itt nagyon nehéz finist indítani, úgyhogy okos taktikát választottak, ezt már kipróbálták az előfutamban. Vicces volt szinte, hogy senki nem bírt finiselni, mert egyrészt mentek egy nagy alapiramot, másrészt kemény volt a víz. Sokkal keményebb, mint otthon Szolnokon, ami nálunk híresen kemény víz. Ez annál sokkal keményebb volt."
Dombi Rudolfnak és Kökény Rolandnak az eredményhirdetéskor az 1980-as moszkvai olimpián Foltán Lászlóval aranyérmes Vaskuti István, a magyar és a nemzetközi szövetség alelnöke adta át a virágokat.
A Dombi Rudolf, Kökény Roland kajakos páros Magyarország ötödik aranyérmét és tizedik dobogós helyét szerezte a londoni játékokon.
A magyar duó a befutó után még nem volt biztos elsőségében.
"Én bíztam benne, hogy nyertünk, mert láttam, hogy mögöttem a Roli hamarabb jött be, mint a portugál hajóban a második srác. De nehéz volt látni, mert nagyon gyorsan mentünk és nagyon szoros volt" - nyilatkozott a hajóból kiszállva Dombi Rudolf. - "Nagyon kemény futam volt, az edzésekkel és a közös munkával nyertük meg ezt a versenyt. Itt annyi volt a dolgunk, hogy ki tudjuk hozni magunkból, ami bennünk van, ez volt a nagy feladat, és megugrottuk ezt a lécet."
Dombi hozzátette: csak érzékelte a többi hajót, mert azt beszélték meg, hogy nem nézelődnek verseny közben.
"Tudtuk, hogy jönni fognak, tudtuk, hogy nagyon erősek, de bíztam benne, hogy mi is erősek vagyunk, sőt, tudtam, hogy Roli révén erősek vagyunk."
Kökény Roland, akárcsak társa, érezte, hogy győztek, biztos azonban nem volt benne:
"Éreztem, de nagyon necces volt, biztosat nem tudtam volna mondani abban a pillanatban. Nagyon úgy mentünk, ahogy elterveztük, tartottuk magunkat az előre lefektetett dolgokhoz. Megcsináltuk, amit begyakoroltunk, meg amit tudunk is."
Szilárdi Katalin, a páros edzője tanítványaival ellentétben a befutónál biztos volt a győzelemben:
"Én nem éreztem szorosnak a befutót egyáltalán, láttam, hogy még van bennük. De az is látszott, hogy nagyon kemény a víz, itt nagyon nehéz finist indítani, úgyhogy okos taktikát választottak, ezt már kipróbálták az előfutamban. Vicces volt szinte, hogy senki nem bírt finiselni, mert egyrészt mentek egy nagy alapiramot, másrészt kemény volt a víz. Sokkal keményebb, mint otthon Szolnokon, ami nálunk híresen kemény víz. Ez annál sokkal keményebb volt."
Dombi Rudolfnak és Kökény Rolandnak az eredményhirdetéskor az 1980-as moszkvai olimpián Foltán Lászlóval aranyérmes Vaskuti István, a magyar és a nemzetközi szövetség alelnöke adta át a virágokat.
forrás: mob.hu
0 Megjegyzések