Rácsai Andrással beszélgettünk, aki a DVSC bokszklub felnőttjeinek edzője, de nem csak velük, hanem az ifjabbakkal is foglalkozik – vagy éppen táborozik velük, ha úgy adódik.
- Hogyan kezdődött?
RÁCSAI ANDRÁS: - Legelőször ökölvívó edzésre 9-10 éves koromban mentem le, ’75-ben. Ugye én a Nagysándor-telepen laktam, oda születtem. Ott vagy futball vagy boksz működött. Én magam 1979-ben lettem versenyző, de sajnos ez nem sokáig ment, mert egy betegség miatt abba kellett hagynom. Ekkor 17-18 éves voltam. Eleinte a legkisebb súlycsoportban kezdtem, akkor még volt olyan, hogy 28-tól 32 kilóig, aztán 54-57 kilóig mentem fel, ott is fejeztem be. Később kigyógyultam a betegségből, de már a kimaradás miatt nem volt meg az a plusz, ami kellett volna. Viszont maga az ökölvívás a szerelmem maradt. 1995-ben ismerkedtem meg Tivadar Lajos barátommal, aki most is itt van velünk. Akkor még a Nagysándor-telepi Általános Iskolában tartott edzést a DTE-ben. S a kis mozgás miatt mondtam neki, hogy lemennék oda.
- Már akkor gondoltad, hogy ebből edzősködés lesz?
RA: - Nem, abszolút nem gondoltam rá, hanem hála istennek sok gyerek volt, egyedül meg már nem nagyon bírt velük Lali bá’, s megkért, hogy a kezdő gyerekekkel foglalkozzak. Így alakult, hogy aztán együtt dolgoztunk ott majdnem 8 évig. Aztán ott, annál az egyesületnél ő abbahagyta, ami 2001-ben volt. De aztán 2002 januárja körül felhívott, hogy itt a DVSC-nél újraindulna minden, s ismét csatlakoztam hozzá. Akkor még csak segítőként. 2003-ban elkezdtem a sportoktatóit, azt 2004-ben elvégeztem. Egyébként akkor még a Vágóhíd utcai bázison dolgoztunk, ott Deél Pistának segítettem. Azon a helyen egészen addig edzettünk, amíg ide nem jöttünk az Euro szakiskolába, olyan két évvel ezelőtt.
- Hol jobb, akkor ott vagy most itt?
RA: - Az is jó hely volt, mert megszokott terem volt, de itt a körülmények jobbak. Amaz kisebb volt, nehezen fért el a csapat, be is ázott néha.
- Ezután hogyan alakult a sorsod?
RA: - 2011-ben elvégeztem a középfokú edzőit is. Tavaly szeptembertől, hogy Deél Pista nincs már itt, én lettem a felnőttek vezetőedzője, de mindannyian azért vagyunk edzők – Zöld Fecával, s hálistennek Tivadar Lali bá is besegít -, hogy mindenkivel törődjünk. Én mondjuk kidolgozom az edzéstervet, aztán kikérem a véleményét, s tesszük amit kell.
- Van rálátásod, tehát talán meg tudod mondani, melyik korosztállyal jobb dolgozni, az egészen kicsikkel, a nagyobbakkal vagy a felnőttekkel?
RA: - Volt egy mélyen tisztelt kolléga, aki azt mondta, hogy ez egy hálátlan feladat. No, ez így is van, mert egy gyerekkel ha elkezdesz dolgozni, belefektetsz két-három évet, és lehet addigra lemorzsolódik, mire hozhatna valami eredményt. Ilyenkor kárba vész a munkád. Egyébként viszont mégis hálás feladat minden korosztállyal foglalkozni, mert amikor mégis sikert értek el, az örömöt okoz. Igaz, más egy serdülővel mondjuk, hiszen nála minden verseny csúcsformát igényel, míg a felnőtteknél évente van az a két-három jelentős viadal, elég ott csúcson lenni.
- Az elmúlt éveket figyelembe véve mi az amire büszke vagy leginkább?
RA: - Tavaly Kovács Zsolti a junior Európa-bajnokságon bronzérmet nyert. Ez, úgy érzem sokkal fényesebb is lehetett volna, sajnos nem csak rajtunk múlott. Vele egészen a kezdetektől dolgoztam. Aztán ugye büszke vagyok a saját fiamra is, aki országos bajnok volt, bár már nem bokszol…
- Ez nem hiányzik neked?
RA: - Persze, hiányzik, de ez nem olyan sport, amit erőltetni lehet. Pusztán a pofonért nem lehet felküldeni a ringbe senkit sem. De amúgy igazából minden versenyzőmre büszke vagyok. Tavaly például – remélem az én munkám is benne volt már, mivel szeptembertől – Deél Pista után – én foglalkoztam sokat Deél Szabival. Az nagy tett volt, hogy sok év után itthon ő volt az első, aki meg tudta verni Darmos Jóskát. Ő esélyes a vb-re, de ott van Nagy Peti, aztán a Kalucza Norbi is, tehát vannak itt tehetséges válogatott szintű versenyzők, akikre büszkék lehetünk.
- S kik azok, akikből a közeljövőben kijöhet a nagy eredmény, illetve ki az, aki, ha összejön minden nagyot „szakíthat” valamilyen nemzetközi versenyen?
RA: - Most a DVSC-nek ugye van hadházi, berekböszörményi tagozata, de róluk majd a saját edzőjük beszéljen, úgy illik, tehát én a debrecenieket mondanám. Szóval Kaluczában ugye régóta ott van a nagy eredmény, remélem még mindig benne van, s ki is jön. Vele sokat kell koncentrálnunk, dolgoznunk, versenyeken szerepeltetnünk. Ám neki más, mint az eleve egészséges embereknek, a hallókészülékével is meg kell birkózni, meg az izgulásával, ám úgy tűnik megoldást találtunk erre Szabó Sándor klubvezetővel, hogy mentálisan is jobb legyen, s ne hátráltassák ilyen tényezők. Ő mondjuk két súlycsoportban is bokszol, a cseh extraligában eggyel feljebb szerepel, míg itt 52 kilóban. Neki a súlyával amúgy voltak gondok, hogyan fogyjon bele ebbe vagy abba, de mondom, ezek mind megoldódni látszanak lassan. A cseh liga neki pénzkereset elsősorban, de szakmailag is hasznos. Ha a súlya rendben van, akkor egyébként nincs különösebb gond vele. Aztán ugye Török Jani, aki Berettyóújfaluról jár be – ami kissé nehézkes a számára –, szóval benne is ott van a jó eredmény. Deél Szabiról volt szó, nála is előjöhet a komoly eredmény, ha össze tudjuk szedni megfelelően, akárcsak Nagy Petiben. Az utánpótlásban ugyancsak vannak többen, akik igen jó képességűek. Hogy aztán hány lesz, akinek kiugrik a teljesítmény, azt meglátjuk.
- Országosan mennyire elismert a DVSC bokszklub, vagy akár te magad edzőként?
RA: - Azt hiszem semmi probléma nincs ezzel, elismernek minket, s én is jóban vagyok a kollégákkal. 2011-ben és 2012-ben ugye mi nyertük a csapatbajnokságot összetettben is, ami sokat jelent. Most már a komolyabb nemzetközi eredmény kellene, hogy jöjjön.
- Milyen nyári vagy őszi programokra készülhetnek a DVSC öklözői?
RA: - Lesznek ezek a szpárring partik, amit meghirdettünk minden héten csütörtökre, erre várunk jelentkezéseket, s mi is persze itt leszünk (itt jegyezzük meg, kezdő bírókra is számít a DVSC, akik gyakorolhatnak ezeken az edzéskörülmények közötti viadalokon – a szerk.). Aztán szerintem jövő hónapban bejöhet ismét egy Pofonparti, ami volt június végén legutóbb. Utána a serdülőknek Budapesten lesz szeptemberben a csapatbajnokság, ami elég nehéz lesz, ez borítékolható. Ide szerintem olyan tíz fővel biztosan megyünk. Lesznek aranyesélyeseink is a 13-14 évesek között, ha belevesszük a hadházi és berekböszörményi tagozatot is. A felnőtteknél a legelső nagy feladat szeptember végén a világbajnokság lesz, ott kéne csúcsformában lennünk. Decemberben Győrben felnőtt bajnokság, ami ismét borzasztóan nehéznek ígérkezik. De hát mi dolgozunk, és bízunk a sikerben.
- Egy záró kérdés: milyen volt a Balatonon, ahol egy hetet töltöttetek jó néhány fiatal bokszolóval az Erzsébet-táborban, s ahol Erdei Zsolt és Kovács István is együtt volt veletek?
RA: - Jól éreztük magunkat, élveztük az egészet. Délelőttönként közös futás szerepelt a programban, délután lehetett szpárringolni is akár, meg mindenféle játékokat játszani, egyéb sportágakat kipróbálni, de ez fakultatív volt; illetve sokat voltunk vízben, volt olyan gyerek, aki ki se jött volna onnan egész nap. Szóval kikapcsolódás volt ez számunkra, de azért oda kellett tennie magát minden felnőtt kísérőnek, mert 22 gyerek mellett észnél kell lenni. Kokó és Madár főleg az edzésvezetésekbe szállt be, meg a játékokba.
A DVSC nyári edzésmunkája tehát folytatódik. Ugyanakkor minden korcsoportban vár jelentkezőket, emellett a „hobbisták” is tréningeznek egész héten kora esténként, hozzájuk is lehet csatlakozni (Zöld Ferenc tartja a gyakorlásokat esténként). Hétfőtől péntekig 15.30-tól már zajlanak a foglalkozások a tócóskerti Euro szakiskolában (Angyalföld tér 7.). Az első „menet” 17 óráig tart, aztán 17.30-tól a következő csoport jön.
Azt se feledjük, hogy új kezdeményezésként minden csütörtökön 16 órától SZPÁRRING PARTI! Ahogy már írtuk, az ország egészéből várja a DVSC az edzéskörülmények közötti kesztyűzésre a jelentkezőket. Klubunk szeretne hagyományt teremteni ezzel a rendezvénnyel is, akárcsak a népszerű Pofonpartikkal.
- Hogyan kezdődött?
RÁCSAI ANDRÁS: - Legelőször ökölvívó edzésre 9-10 éves koromban mentem le, ’75-ben. Ugye én a Nagysándor-telepen laktam, oda születtem. Ott vagy futball vagy boksz működött. Én magam 1979-ben lettem versenyző, de sajnos ez nem sokáig ment, mert egy betegség miatt abba kellett hagynom. Ekkor 17-18 éves voltam. Eleinte a legkisebb súlycsoportban kezdtem, akkor még volt olyan, hogy 28-tól 32 kilóig, aztán 54-57 kilóig mentem fel, ott is fejeztem be. Később kigyógyultam a betegségből, de már a kimaradás miatt nem volt meg az a plusz, ami kellett volna. Viszont maga az ökölvívás a szerelmem maradt. 1995-ben ismerkedtem meg Tivadar Lajos barátommal, aki most is itt van velünk. Akkor még a Nagysándor-telepi Általános Iskolában tartott edzést a DTE-ben. S a kis mozgás miatt mondtam neki, hogy lemennék oda.
- Már akkor gondoltad, hogy ebből edzősködés lesz?
RA: - Nem, abszolút nem gondoltam rá, hanem hála istennek sok gyerek volt, egyedül meg már nem nagyon bírt velük Lali bá’, s megkért, hogy a kezdő gyerekekkel foglalkozzak. Így alakult, hogy aztán együtt dolgoztunk ott majdnem 8 évig. Aztán ott, annál az egyesületnél ő abbahagyta, ami 2001-ben volt. De aztán 2002 januárja körül felhívott, hogy itt a DVSC-nél újraindulna minden, s ismét csatlakoztam hozzá. Akkor még csak segítőként. 2003-ban elkezdtem a sportoktatóit, azt 2004-ben elvégeztem. Egyébként akkor még a Vágóhíd utcai bázison dolgoztunk, ott Deél Pistának segítettem. Azon a helyen egészen addig edzettünk, amíg ide nem jöttünk az Euro szakiskolába, olyan két évvel ezelőtt.
- Hol jobb, akkor ott vagy most itt?
RA: - Az is jó hely volt, mert megszokott terem volt, de itt a körülmények jobbak. Amaz kisebb volt, nehezen fért el a csapat, be is ázott néha.
- Ezután hogyan alakult a sorsod?
RA: - 2011-ben elvégeztem a középfokú edzőit is. Tavaly szeptembertől, hogy Deél Pista nincs már itt, én lettem a felnőttek vezetőedzője, de mindannyian azért vagyunk edzők – Zöld Fecával, s hálistennek Tivadar Lali bá is besegít -, hogy mindenkivel törődjünk. Én mondjuk kidolgozom az edzéstervet, aztán kikérem a véleményét, s tesszük amit kell.
- Van rálátásod, tehát talán meg tudod mondani, melyik korosztállyal jobb dolgozni, az egészen kicsikkel, a nagyobbakkal vagy a felnőttekkel?
RA: - Volt egy mélyen tisztelt kolléga, aki azt mondta, hogy ez egy hálátlan feladat. No, ez így is van, mert egy gyerekkel ha elkezdesz dolgozni, belefektetsz két-három évet, és lehet addigra lemorzsolódik, mire hozhatna valami eredményt. Ilyenkor kárba vész a munkád. Egyébként viszont mégis hálás feladat minden korosztállyal foglalkozni, mert amikor mégis sikert értek el, az örömöt okoz. Igaz, más egy serdülővel mondjuk, hiszen nála minden verseny csúcsformát igényel, míg a felnőtteknél évente van az a két-három jelentős viadal, elég ott csúcson lenni.
- Az elmúlt éveket figyelembe véve mi az amire büszke vagy leginkább?
RA: - Tavaly Kovács Zsolti a junior Európa-bajnokságon bronzérmet nyert. Ez, úgy érzem sokkal fényesebb is lehetett volna, sajnos nem csak rajtunk múlott. Vele egészen a kezdetektől dolgoztam. Aztán ugye büszke vagyok a saját fiamra is, aki országos bajnok volt, bár már nem bokszol…
- Ez nem hiányzik neked?
RA: - Persze, hiányzik, de ez nem olyan sport, amit erőltetni lehet. Pusztán a pofonért nem lehet felküldeni a ringbe senkit sem. De amúgy igazából minden versenyzőmre büszke vagyok. Tavaly például – remélem az én munkám is benne volt már, mivel szeptembertől – Deél Pista után – én foglalkoztam sokat Deél Szabival. Az nagy tett volt, hogy sok év után itthon ő volt az első, aki meg tudta verni Darmos Jóskát. Ő esélyes a vb-re, de ott van Nagy Peti, aztán a Kalucza Norbi is, tehát vannak itt tehetséges válogatott szintű versenyzők, akikre büszkék lehetünk.
- S kik azok, akikből a közeljövőben kijöhet a nagy eredmény, illetve ki az, aki, ha összejön minden nagyot „szakíthat” valamilyen nemzetközi versenyen?
RA: - Most a DVSC-nek ugye van hadházi, berekböszörményi tagozata, de róluk majd a saját edzőjük beszéljen, úgy illik, tehát én a debrecenieket mondanám. Szóval Kaluczában ugye régóta ott van a nagy eredmény, remélem még mindig benne van, s ki is jön. Vele sokat kell koncentrálnunk, dolgoznunk, versenyeken szerepeltetnünk. Ám neki más, mint az eleve egészséges embereknek, a hallókészülékével is meg kell birkózni, meg az izgulásával, ám úgy tűnik megoldást találtunk erre Szabó Sándor klubvezetővel, hogy mentálisan is jobb legyen, s ne hátráltassák ilyen tényezők. Ő mondjuk két súlycsoportban is bokszol, a cseh extraligában eggyel feljebb szerepel, míg itt 52 kilóban. Neki a súlyával amúgy voltak gondok, hogyan fogyjon bele ebbe vagy abba, de mondom, ezek mind megoldódni látszanak lassan. A cseh liga neki pénzkereset elsősorban, de szakmailag is hasznos. Ha a súlya rendben van, akkor egyébként nincs különösebb gond vele. Aztán ugye Török Jani, aki Berettyóújfaluról jár be – ami kissé nehézkes a számára –, szóval benne is ott van a jó eredmény. Deél Szabiról volt szó, nála is előjöhet a komoly eredmény, ha össze tudjuk szedni megfelelően, akárcsak Nagy Petiben. Az utánpótlásban ugyancsak vannak többen, akik igen jó képességűek. Hogy aztán hány lesz, akinek kiugrik a teljesítmény, azt meglátjuk.
- Országosan mennyire elismert a DVSC bokszklub, vagy akár te magad edzőként?
RA: - Azt hiszem semmi probléma nincs ezzel, elismernek minket, s én is jóban vagyok a kollégákkal. 2011-ben és 2012-ben ugye mi nyertük a csapatbajnokságot összetettben is, ami sokat jelent. Most már a komolyabb nemzetközi eredmény kellene, hogy jöjjön.
- Milyen nyári vagy őszi programokra készülhetnek a DVSC öklözői?
RA: - Lesznek ezek a szpárring partik, amit meghirdettünk minden héten csütörtökre, erre várunk jelentkezéseket, s mi is persze itt leszünk (itt jegyezzük meg, kezdő bírókra is számít a DVSC, akik gyakorolhatnak ezeken az edzéskörülmények közötti viadalokon – a szerk.). Aztán szerintem jövő hónapban bejöhet ismét egy Pofonparti, ami volt június végén legutóbb. Utána a serdülőknek Budapesten lesz szeptemberben a csapatbajnokság, ami elég nehéz lesz, ez borítékolható. Ide szerintem olyan tíz fővel biztosan megyünk. Lesznek aranyesélyeseink is a 13-14 évesek között, ha belevesszük a hadházi és berekböszörményi tagozatot is. A felnőtteknél a legelső nagy feladat szeptember végén a világbajnokság lesz, ott kéne csúcsformában lennünk. Decemberben Győrben felnőtt bajnokság, ami ismét borzasztóan nehéznek ígérkezik. De hát mi dolgozunk, és bízunk a sikerben.
- Egy záró kérdés: milyen volt a Balatonon, ahol egy hetet töltöttetek jó néhány fiatal bokszolóval az Erzsébet-táborban, s ahol Erdei Zsolt és Kovács István is együtt volt veletek?
RA: - Jól éreztük magunkat, élveztük az egészet. Délelőttönként közös futás szerepelt a programban, délután lehetett szpárringolni is akár, meg mindenféle játékokat játszani, egyéb sportágakat kipróbálni, de ez fakultatív volt; illetve sokat voltunk vízben, volt olyan gyerek, aki ki se jött volna onnan egész nap. Szóval kikapcsolódás volt ez számunkra, de azért oda kellett tennie magát minden felnőtt kísérőnek, mert 22 gyerek mellett észnél kell lenni. Kokó és Madár főleg az edzésvezetésekbe szállt be, meg a játékokba.
A DVSC nyári edzésmunkája tehát folytatódik. Ugyanakkor minden korcsoportban vár jelentkezőket, emellett a „hobbisták” is tréningeznek egész héten kora esténként, hozzájuk is lehet csatlakozni (Zöld Ferenc tartja a gyakorlásokat esténként). Hétfőtől péntekig 15.30-tól már zajlanak a foglalkozások a tócóskerti Euro szakiskolában (Angyalföld tér 7.). Az első „menet” 17 óráig tart, aztán 17.30-tól a következő csoport jön.
Azt se feledjük, hogy új kezdeményezésként minden csütörtökön 16 órától SZPÁRRING PARTI! Ahogy már írtuk, az ország egészéből várja a DVSC az edzéskörülmények közötti kesztyűzésre a jelentkezőket. Klubunk szeretne hagyományt teremteni ezzel a rendezvénnyel is, akárcsak a népszerű Pofonpartikkal.
