Honvéd: a józan ész lázadása a közpénzszórás ellen

Ne tévedjünk: ha a Budapest Honvéd megnyeri a bajnokságot, az magyar viszonyokra fordítva körülbelül akkora bravúr, mint a Leicester City Premier League-győzelme. A kispestiek tökéletesen mutatják meg, miért vérlázító marhaság a jelenlegi sportfinanszírozási rendszer.

Egy forduló van hátra az NB I-ből, jelen pillanatban a Honvéd ugyanannyi ponttal (62) áll, mint a Videoton, de eggyel több győzelme van, így vezeti a tabellát. Ha a hétvégén Marco Rossi csapata nem kap ki a Videotontól hazai pályán, a kispestiek nyerik a bajnokságot.

A Honvéd szárnyalása azoknak fáj igazán, akik a jelenlegi sportfinanszírozási rendszert megalkották, hiszen a kispestiek olyan csapatokat utasítanak maguk mögé, amelyek – elsősorban politikai kapcsolataiknak köszönhetően – hozzájuk képest brutális mennyiségű közpénzből működnek. És itt nem is csak a Videotonról van szó, ahol a kormányzati oligarchaváltás egyik nagy nyertese, Garancsi István a tulajdonos (már épül a stadion is Sóstón), hanem a fél NB I-ről, ahova özönlik a közpénz. A NAV-elnök Tállai András Mezőkövesdjéről, ahol már nem tudnak mit kezdeni a pénzzel, ezért megduplázták a kiesés elől menekülő csapat játékosainak bérét, a nemrég új stadionba költöző, Deutsch Tamás által vezetett MTK-ról, Kósa Lajos Debrecenéről (bár itt a kormánytól kaszinókoncessziót kapó Szima Gábor a fő tulajdonos), nem is szólva a Felcsútról, amely a világ leggazdagabb másodosztályú csapata.

És persze a Ferencvárosról, amelynek élén a Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor áll. A Fradihoz szintén özönlenek a közpénzek, a klub tavaly 2,6 milliárd forintot költött csak bérekre, a teljes költségvetés valahol 10 és 15 milliárd forint körül lehet – és persze ők is kaptak egy stadiont.

A megvalósult TAO-program – TAO-pénz nélkül

A fenti csapatokban több dolog közös: mindegyik óriási pénzszivattyúként nyeli el a TAO-pénzeket, új stadionjában, európai körülmények között fogadhatja kevés (és csökkenő számú) nézőjét, és a magyar átlaghoz képest káprázatos fizetéseket tud kínálni a játékosainak. De a legfontosabb közös pont, hogy futball, eredmény, koncepció, utánpótlás vagy bármi előremutató egyik helyen sincs.

Ezzel szemben a Honvéd versenyhátránya akkora, hogy még arra is képtelen, hogy legjobbjait megtartsa: Botka Endrét a Fradi, Prosser Dánielt a Felcsút (!) vitte el a télen, de az leszögezhető, hogy gyakorlatilag saját utánpótlására támaszkodva oktatja a mezőnyt. Az egészben persze az a legviccesebb, hogy amikor a TAO-rendszert megalkották, pont az lett volna a cél, hogy az utánpótlást fejlesszék belőle a csapatok, ám a párhuzamos dimenzióként működő Magyarországon már keveseket lep meg, hogy a nagyságrendekkel kevesebb közpénzből üzemelő Honvéd az egyetlen, amely épít saját akadémiájára, a többiek pedig harmadosztályú légiósokra költik el a kontroll nélkül ömlő adóforintokat.

Mit jelent ez konkrétan? A Honvéd saját nevelésű játékosai, akik legalább 20 meccset teljesítettek az NBI-ben, azaz alapembernek tekinthetők: Bobál Dávid, Gazdag Dániel, Koszta Márk, Hidi Patrik, Baráth Botond, Nagy Gergő, Holender Filip. Vegyük hozzá a távozott Botkát és Prossert, valamint az olyan kevesebb lehetőséget kapó fiatalokat, mint Kovács Dániel, vagy a román születésű Palmes Rault, és láthatjuk, hogyan valósította meg a TAO-programot irányított pénzek nélkül a Budapest Honvéd.

Nevetséges az összehasonlítás például a kvázi bajnoki döntőre érkező Videotonnal, ahol a húzóemberek szinte kivétel nélkül légiósok, és akadémista (ebbe itt a felcsútiak is beletartoznak) mindössze kettő van a csapat környékén. A Honvédnak van két afrikai légiósa, egy szerb és egy olasz mellett még néhány futballmagyarja, de a klubnál kínosan ügyelnek rá, hogy betartsák az MLSZ vonatkozó ajánlását.

Nem édestestvér, inkább mostohagyerek

Ennek is megvan az oka: pénz jár érte, és a Honvéd nincs olyan helyzetben, hogy akár a legminimálisabbnak számító összegekről is lemondjon, míg mondjuk a Ferencváros és a Videoton kikacagja azt a pár milliót, amit a kispestiek az ajánlások betartásával keresnek. Pontos összegeket ugyan nem ismerünk, de nagyságrendileg a következőkről van szó: durván 3 millió jár meccsenként azért, ha nincs a pályán egyszerre három légiósnál több, és 4-5 akkor, ha két U21-es korú futballista játszik egyszerre. A Honvéd igenis rá van szorulva arra a 150-200 millió forintra, amit így évente összeszed, hiszen ez a költségvetésük 15-20 százaléka, míg a nagyságrendileg hárommilliárdból gazdálkodó pénzszivattyúk egy vállvonással elintézik a kieső összeget, és szemrebbenés nélkül felküldenek kilenc légióst.

A kispestiek alig valamivel több, mint egymilliárdos költségvetésükből (csak a miheztartás végett: a veszprémi kézisek ennek több, mint a duplájából gazdálkodnak) tartják el egyébként az akadémiát is. Azt az akadémiát, ahonnan a csapat alapemberei kikerülnek, és ahonnan gazdagon merítenek a magyar U-válogatottak is: a fentiek mindegyike szerepelt valamelyik utánpótláscsapatban, Vécsei Bálint és Botka Endre pedig már a nagyválogatottban is bemutatkoztak.

Mindezek ellenére a nagy magyar cégeknek valahogy nem akaródzik Kispestre utalniuk a társasági adójuk egy kis részét sem. A Vidit a MOL, a Strabag és a Market Építő Zrt stafírozza ki, és a Fradinál is hemzsegnek a tőkeerős támogatók a Groupamától a Telekomon át több fővárosi tulajdonú cégig, a Felcsútról már ne is beszéljünk.

Pedig a Honvéd tulajdonosa, George F. Hemingway egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy körbeudvarolja Orbán Viktort, és a hírek szerint nagy Honvéd-szurkoló a külügyminiszter, Szíjjártó Péter is. Ez azonban csak arra elég, hogy a minden csapatot támogató Volkswagen, OTP és a médiatámogatóként szereplő Nemzeti Sport mellett két sportszergyártó legyen feltűntetve a klub honlapján, mint szponzor.

Arra már nem, hogy az egy fordulóval a vége előtt a bajnokságot vezető csapatnak is méltó stadionja legyen. Ilyen is csak Magyarországon fordulhat elő: a leendő (?) bajnokcsapat az egyetlen az NB I-ben, amelynek nincs, és éppen nem is épít új stadiont az állam. A mezőny többi tagjáé vagy már készen van, vagy nagy erőkkel dolgoznak rajta. „Pedig körbeértünk, az Újpest már másodszor kap” – mondta nevetve egy Honvéd-törzsszurkoló néhány nappal ezelőtt.

Pedig irtózatos túljelentkezés van éppen a Bozsikban, akár egy háromszor ekkora stadiont is meg tudna tölteni a Honvéd az utolsó fordulóban, miközben a 21 ezres debreceni stadionban csak lézengenek, a Fradi sem tudja megtölteni a Groupama Arénát, az MTK-t meg hagyjuk is ebből a szempontból. „Az idei nézőcsúcs 11,500 volt, ez most simán megdőlne, ha a Honvédnak is lenne egy legalább egy kicsivel nagyobb stadionja” – tette hozzá a fent is idézett szurkoló.

A Honvéd győzelme tüntetés a kormány ellen

A Videoton szurkolóit leszámítva most minden jóérzésű ember a Honvéd bajnoki címéért szorít, hiszen a kispestiek képviselnek mindent, amit a magyar futballért őszintén szorítók fontosnak tartanak.

Nagy az ellentábor is: az ellopott adóforintokból túlárazott, de üres stadionokat építők, a harmadosztályú légiósokat az NB I-be hozók, a kormánynak kedves csapatokat támogatók, akik a pénzükért cserébe bekerülnek a „barátok” címke alá, a klubok élén trónoló fideszes potentátok és holdudvaruk. A felsoroltak diszponálnak a magyarországi gazdasági tőke 90 százaléka fölött, a Honvéd meg a maradék 10 százalékon belül próbál valahogy elkaristolni, és megmutatni, mekkora marhaság a jelenlegi rendszer.

Ha a Honvéd bajnok lesz, azzal minden normálisan gondolkodó, a magyar futballért aggódó szurkoló nyer. És álságos azt gondolni, hogy a Videoton többre vinné a nemzetközi porondon, mert az itthon mindenkit rommá verő Fradi példája is azt mutatja, hogy a nemzetközi összevetésben a legjobbjaink is csúnyán elbuknak. A Honvéd bajnoki címe a józan ész és a sportszerűség lázadása az ostoba, értelmetlen pénzszórás ellen. Ön melyiknek drukkol?

Forrás: hosszabbitas.hu