Hogyan tovább Atlético?

Sorozatban a második szezon ér majd véget úgy, hogy az Atlético Madrid nem nyer egyetlen trófeát sem. A bajnokságról már ideje korán le kellett mondaniuk köszönhetően egy őszi hullámvölgynek, míg a kupában a Barcelona, a BL-ben pedig a Real Madrid parancsolt megálljt a Matracosoknak, mindkétszer az adott sorozat elődöntőjében.
Pedig a szezon előtt nagyon fogadkoztak a Manzanares-partján, hogy ez a szezon más lesz. Az optimizmust persze táplálhatták az új igazolások, Simeone és Griezmann maradása és az a tény, hogy az előző idényben mindössze három ponttal maradtak le a bajnok Barcelonától, akiket egyébként kiejtettek a BL-ben. Abban a sorozatban, amit pedig mindössze büntetőkkel buktak el a városi rivális Real Madriddal szemben.

A szezon nem is indult rosszul. Hét fordulót követően az élen álltak a bajnokságban, Griezmann pedig a góllövőlistát vezette, miközben a BL-ben is 100%-osan kezdték a csoportmeccseket. Az ősz hátralévő részében elszenvedett négy vereség a Sevilla, a Real Sociedad, a Real Madrid és a Villarreal ellen azonban már sok volt, vissza is csúsztak a negyedik helyre. A BL-ben ezzel párhuzamosan a továbbjutás simán megvolt, de a Bayern elleni minimális, ám dicstelen vereség minden bizonnyal keserű szájízt hagyott maga után.

Az új évet viszont ismét jól kezdte Simeone együttese. Az argentin szakember láthatóan felülbírálta korábbi döntését és a kissé támadóbb, nyíltabb taktikát elfelejtve visszatért a klasszikus Atlético-stílushoz: biztos védekezés, agresszív letámadások és kontrák. Való igaz, egy olyan csapatnál amely nem dúskál a kreatív játékosokban, nem biztos, hogy a Barcelona vagy a Real Madrid taktikáját kell követni. Mindenesetre Simeone megpróbálta, néha be is jött (5-0 a Sporting Gijón, 7-1 a Granada ellen, hogy csak két példát említsünk), de az hamar kiderült, hogy az Atlétinek nem igazán fekszik ez a típusú játék.

Ki kell mondani, a jelenlegi játékoskeret egyszerűen nem alkalmas erre a feladatra. Továbbá taktika ide, stratégia oda, ettől függetlenül is nyilvánvalóvá vált a jelenlegi idényben, hogy a két legfőbb riválissal ezzel a garnitúrával hosszú távon nem tudják felvenni a harcot. Alkalmi sikerekre és a két nagy időnkénti megszorongatására elegendő, de többre nem. A csapat ugyanis nem elég jó, ezen nincs mit szépíteni. Griezmann világklasszis, ez nem kérdés, mint ahogyan a csapat kapusa, Jan Oblak is azzá vált az utóbbi időben. A többiek viszont jóindulattal is csak kiváló játékosok, de nem klasszisok. Saúl hatalmas tehetség, belőle még bármi lehet, de a többiek, úgymint Koke, Carrasco vagy Godín hiába nagyszerű futballisták, nem valószínű, hogy bármelyikük kezdő lenne a Barcában vagy a Madridban. És a sor folytatható tovább Gabival, Juanfrannal vagy éppen Gameiróval.

A jövőt tekintve is ez a leglényegesebb tényező, azaz, hogy van-e esély a változásra, az eddigieknél komolyabb erősítésekre. A tavalyi igazolásokat elnézve (Vrsaljko, Gaitán, Gameiro) ez több mint kérdéses, és akkor a FIFA szankciót most jóindulattal figyelmen kívül is hagytuk. Utóbbi felfüggesztése esetén a csapat minden elemére ráférne a vérfrissítés. A védelem ugyan idén is jól teljesített (kapott gólokat tekintve bőven előzik a Barca-Madrid duót a bajnokságban), ám a Filipe Luis-Godín-Juanfran hármas már egyaránt harminc felett jár, a fiatalok, mint Hernández vagy Giménez pedig többször is bizonytalankodott, épp a fontos meccseken. Vrsaljko ugyan szépen beépült és a szezon során egyre jobban is játszott, de egyedül rá vagy éppen Savic-ra nem lehet építeni a jövőt.

A középpályán egy fokkal jobb a helyzet, lévén a Saúl-Koke-Carrasco hármas biztos pont, ráadásul mindössze 22, 25 és 23 éves játékosokról beszélünk, és bennük van is potenciál, hogy igazán nagy játékosokká váljanak. De ennyi, a gerinc megvan, de ez kevés, ha az Atléticónál tényleg nagyot akarnak álmodni. A csapat vezére Gabi például már 33 évnél jár, és hiába viszi előre őt is lelkesedés, talán nem véletlen, hogy sosem volt válogatott. Arról nem is beszélve, hogy rajtuk kívül már csak Nico Gaitán és Thomas Partey maradt ezen a poszton aki említésre méltó, lévén a 36 éves és elég sokszor sérült Tiago már inkább a múltat képviseli.

A csatársor megerősítése sem lehet kérdés. Torres 33 éves és vele kapcsolatban nem egyszer le lett írva, hogy rég túl van már a legszebb évein. Persze még így is képes néha csodákra és az öltözőben betöltött szerepe sem lehet elhanyagolható. A tavaly igazolt Gameiro összességében nem volt rossz vétel, honfitársával Griezmannal hatékony párost alkottak és 16 gólja is önmagáért beszél. De már ő is a harmadik ikszet tapossa, arról nem is beszélve, hogy a kínai vonal sok más európai társához hasonlóan nála is felmerült. Correa hasznos tagja a csapatnak, és még mindig csak 22 esztendős.

Ezzel el is érkeztünk Antoine Griezmann-hoz. A csapat legjobbjával kapcsolatban már az előző idény során is többször felmerült, hogy bőven vannak érdeklődök iránta, de akkor még egy ideje korán nyélbe ütött szerződés hosszabbítással sikerült leállítani a további spekulációkat. A pletykák idén azonban újult erővel folytatódtak a horrorisztikus, 100 millió eurós kivásárlási ára ellenére is. A hírek szerint a Manchester United a legfőbb érdeklődő, de egy ideje már a Chelsea nevét is olvasni. Griezmann egy ideig kategorikusan cáfolta ezeket a híreket, amit azzal indokolt, hogy továbbra is bízik Simeone projektjében, arról nem is beszélve, hogy mindenképpen szeretne játszani a csapat új arénájában. Egy ideje azonban már nem kommentálja az időről időre felröppenő pletykákat, sőt, olyanokat is nyilatkozott nem is olyan rég, hogy ki tudja mit hoz a jövő, semmit sem lehet kizárni…

Ha Griezmann valóban távozna, természetesen akkor sem lehet majd elítélni. Három szezon alatt szerzett 83 góljával már most beírta nevét az Atlético történelmébe, arról nem is beszélve, hogy 26 évesen lehet a mostani a legideálisabb alkalom, hogy egy másik csapatban és bajnokságban kipróbálja magát. Esetleges távozásával azonban a csapat egyik legkomplexebb játékosát kellene pótolni, lévén a francia nem pusztán a gólszerzésben, hanem a szervezésben, sőt adott esetben a védekezésben is alaposan kiveszi részét. Kérdés, hogy az eddig felmerült nevek, úgy mint Lacazette vagy Sandro képesek lennének-e erre az összetett feladatra.

Végül ki kell térni a csapat edzőjére, Diego Simeonéra is. Kisebb intenzitással ugyan, de az ő távozásáról is időről-időre hallani lehetett, elsősorban az olasz sajtóban. Utóbbi oka nagyrészt az, hogy a 47 éves szakember korábban kijelentette, hogy csak olyan klubbot irányítana, ahol korábban játékosként is megfordult. Kizárásos alapon így csak az Inter és a Lazio jöhet szóba. A napokban azonban Simeone félig-meddig megerősítette, hogy marad. Az augusztus elején esedékes Audi Kupa prezentációján (ahol rajtuk kívül a Bayern és a Liverpool vesz majd részt) ugyanis kijelentette, “ha minden a tervek szerint halad a klubbal való megbeszéléseken, akkor majd ott találkozunk“. Ezzel üzenve a másik két csapat edzőjének, az ominózus sajtótájékoztatón ugyanis Klopp és Simeone csak mint egy hologram volt jelen egy bámulatos technikai újításnak köszönhetően.

Az Atléticónál nagyok a célok, amit nem győznek hangsúlyozni akár a játékosok, akár Cerezo elnök. Kérdés, hogy a szavakat mennyire tudják majd megtölteni tartalommal és legfőképpen kik lesznek azok, akik a nagy terveket megvalósítják a pályán. A sokat emlegetett stadion mindenesetre gőzerővel épül, jelenleg a lelátó befedése zajlik, míg a napokban a székek felszerelése is megkezdődött. A hétvégén pedig a Betis elleni döntetlennel a minimális célt, azaz a harmadik helyet és így a BL csoportkörben való indulást is biztosították. Az alapok tehát megvannak a következő szezonra, Madrid piros-fehér része innen folytatja.

Forrás: Hosszabbítás.hu
Megosztás a Google Pluson

0 megjegyzés:

Kedvelj minket

Powered by Jasper Roberts - Blog