Nem származik igazi kerékpáros családból, és nagyjából 15 éves koráig a sportág sem érdekelte. De egyszer a szülővárosába, Maastrichtba érkezett az Amstel Gold Race mezőnye, és az a nap mindent megváltoztatott.
“Lenyűgözött az egész. Az egy nagyon különleges pillanat volt a számomra. Ez után a verseny után kezdtem el rendesen kerékpározni. Most már igazi rajongója vagyok a sportágnak és a történelme is érdekel. Tavaly például elolvastam egy Gino Bartaliról szóló könyvet. Korábban ilyesmit soha nem csináltam volna.”
Milyen érdekes, ma épp a korábbi háromszoros Giro győztes, Gino Bartali szülőháza elől rajtol a mezőny. És Tom Doumulin ott lesz rózsaszínben. Nem újdonság ez számára, már a tavalyi olasz körön is vezette az összetettet. Az első napon, mindössze egy tizeddel előzte meg az időfutamon Roglicot. Hazai pályán, 55.000 holland szurkoló előtt. “Nem is hallottam rendesen a sportigazgatómat a tömeg miatt. Egy idő után hagytam a fülest, amúgy sem szeretem igazán menet közben hallani, mi van a többiekkel.”
Tegnap sem nagyon foglalkozott Quintanával, akinek majdnem három percet adott. “Őszinte leszek, nem bíztam ilyen komoly különbségben.”
Tom Dumoulin egész kényelmes helyzetben van. Az időfutam után, 2.32-vel vezeti az összetettet. Ahhoz képest, hogy 15 éves korában még nem érdekelte a sportág, és nem készült kerékpárosnak (a szülei eredetileg orvosnak szánták, be is iratkozott az egyetemre), ez eddig egész szép pályafutás.
“Gyerreként néha én is néztem a Tourt a tv-ben. De nem értettem mi történik. Nagyjából annyi jött le, hogy szép nyári időben sokan tekernek együtt…” Hát Dumoulin ennyire volt messze a profi világtól. Sokáig a foci – illetve rövid ideg az atlétika – mindennél jobban érdekelte. Tavaly már kis tulzással az összes olyan rangos egyenkéntit megnyerte, ami a céljai között szerepelt. Az olimpiai arany nem jött össze, ‘köszönhetően’ az emlékezetes – és teljesen ártalmatlan szituációban bekövetkezett – Tour de France-os bukásnak. Sokan a 2015-ös Vueltán ismerték meg igazán, amikor még az utolsó előtti szakaszon is rajta volt a piros trikó.
De nem tudott ellenállni Aru, és az Astana folyamatos támadásainak. Végül hatodik lett, de talán ráérzett valamire. Madridban hangzott el tőle a legendás mondat, ami pontosan összefoglalta a versenyét: “Ez a Vuelta pont egy nappal volt hosszabb, mint kellett volna.” De itt már látszott, hogy Dumoulinnek, ekkora termettel (185 cm és 70 kg) is lehet esélye valamelyik nagy körversenyen. Tavaly még csak az időfutamok érdekelték, idén már az összetett is.
Ennek megfelelően a Giro előtt, kétszer tíz napig Sierra Nevadán készült. És határozottan állítja, hogy sokkal jobb a hegyeken, mint korábban bármikor. A Blockhauson látottakból kiindulva, ebben lehet valami. Öröm volt nézni, ahogy egy pillantig sem idegeskedett Quintana akciói miatt, és szépen, kizárólag a saját tempójában haladt felfelé.
Tom Dumoulin amióta megjelent a sportágban, sorra szállítja a sikereket.
Ő a ‘Maastrichti Pillangó’. Ez a becenév ragadt rá az első győzelmeit követően. Tom ettől azonban nem különösebben boldog.
“Még az első Tourom idején maradt rajtam. Olvastam egy cikket arról, miként lettem egy ismeretlen senkiből olyan versenyző, akiben komoly potenciál van. Hollandiában én voltam a srác, aki egy bábból pillangóvá fejlődött a Tour de France alatt. Nem vagyok oda ezért a névért. A Nibali-féle ‘Cápa’ szerintem sokkal menőbb. De végül is az ember nem maga választja a becenevét. Ha Pillangó, legyen Pillangó. Elfogadom. De ha lehet inkább Tom, esetleg Tommy.”
Hát kedves Tommy! A tegnapi egyenkénti nagyon rendben volt.
Jogos az a rózsaszín trikó.
Forrás: Hosszabbítás.hu
0 Megjegyzések